Angyalföld 4.
2. Angyalföld ipara
3. Angyalföld mezőgazdasága
4. Közlekedés és kereskedelem Angyalföldön
Budapest, Turbina utca 4.
Az eddig megismert leírásokból láttuk, hogy Angyalföld területén a települési pontok története messzebb időkre nyúlik vissza, mint Pesté vagy Budáé, amelyekről csak a magyarok bejövetelével kapcsolatosan történik először említés, mint szláv településekről. Az Angyalföld területén lévő településről Ammianus Marcellinus a római császárság IV. századbeli hivatalos iratában, a „Notitia digni-tatum“-ban megemlíti Transaquincumot, mint erősséget, amelyet Aquincuminál hajó vagy cölöpökre épített híd kötött össze.
Transaquincum a rómaiaknak Pannóniából való kivonulásával megszűnt. Egyébként is a tatárjárás bebizonyította, hogy a magaslatokon, hegyeken, kőfalakkal körülbástyázott erősségek, várak jobban és biztosabban tudnak helytállani az ellenség támadásainak, mint a rómaiak által, sík területen létesített erődítések. Ezért vesztette el jelentőségét Pest és Buda mellett.
Az Árpádok alatti időben Angyalföld területén állt helységek, települések, mint átkelő helyek, révek jutnak nevezetességre s ezt a jelentőségüket a törökök bejöveteléig, illetve Budavár bevételéig meg is tartják.
Angyalföld településeinek fejlődését IV. Béla akkor állította meg, amikor Pesttel szemben Budavárát, az esetleg ismételten bekövetkezhető ellenséges támadás megakadályoztatása céljából felépítette. IV. Béla Buda-Pest gondolata nemcsak az angyalföldi akkor ismert révhelyek jelentőségét csökkenti, hanem Óbudáét is.
Zsigmond és Mátyás királyok törekvései, melyekkel Pest-Budát gazdaságilag hatalmas Dunavárossá akarták kiépíteni s állandó híddal összekötni, a révközlekedés jelentőségét erősen csökkentette s ezért a révészettel foglalkozó lakosság lassan Pest város felé szivárgott. Amikor a török elfoglalta Budavárát és Pestet lerombolta, Buda és Pest között állandó hajóhídat létesített. Ezzel és Pest környékének elpusztításával a jenői révet teljesen feleslegessé tették. Lakosai elszéledtek.
Angyalföld újbóli fejlődését egyéb erőtényezők indították meg. Így előbb Pest város népességének szaporodása, amely ezt a területet, mint élelmezési kertet kereste, de a termő talajban gyenge területet ismét elhagyta. Utóbb mint olcsó értékű, minden egyébre alkalmatlan terület gyárvállalatok alapítására vált alkalmassá. A Margithíd felépítésével Óbudával ismét közelebbi érintkezésbe jutván, még időben megindult a fejlődése. Amint egykor Angyalföld Óbudával egyetemben elvesztette jelentőségét, az Árpádhíd felépítésével a két város közötti közlekedés lehetőségeivel, mindkét városrész soha nem gondolt fejlődésnek fog indulni.
Angyalföld Budapestnek egyik gyárvárosa. Az 1870-es évektől kezdődőleg, mint az előzőkben láttuk, mind több és több gyár meg üzem létesült. Ez a folyamat még ma is tart. A gyáripar mellett megtaláljuk a kisipart is. A gyáripar kifejlődésének alapfeltételeit, nagyobb sík területeket, jó közlekedési útvonalakat, mind megtaláljuk s talán sehol nem áll rendelkezésre három pályaudvar és egy körvasút, amely a gyáriparhoz szükséges nyersanyagok odaszállítását s a fél- és egész készítmények elszállítását biztosítaná.
Angyalföldön a gyár- és kisipar majd minden ága képviselteti magát. Mezőgazdasági gyárai közül (most már csak a XIII. kerületben lévőkről esik szó) nevezetesebbek voltak: a Tarnóczy gyár, a Podvinecz és Heisler malom-építészeti és gépgyár, a Linzer és Engel Bernét és Társa szeszgyárak, ezek ugyan már mind megszűntek. Érdemes megjegyezni, hogy a Linzer-féle szeszgyár istállóiban 2-3 ezer szarvasmarhát is hizlaltak. Még ma is üzemben levő mezőgazdasági gyárak: Stahel és Lenner gyár, Tokaji Konyakgyár, Hazai likőr és rumgyár, Hobe-féle likőrgyár, Alfa Separátor gyár. Az élelmiszeripari üzemek közül fel kell említenünk a Váci-út és Szekszárdi-út kereszteződésénél valamikor fennállott Cikória kávégyárát, mely kőfallal körülkerített hatalmas kertjében a cikóriát maga termelte, az Erzsébet kenyérgyárat, amely később a Budapesti Általános Központi Tejcsarnok kenyérgyárává lett. Konzervgyárai közül jelentősebbek: Óceán konzervgyár, Warhanek C. halkonzerv és ecetgyár, Amica ecetipari rt., Baranyai István, Béres János konzervgyárak, Hungária főzelék- gyümölcs és halkonzervgyár, a gróf Károlyi Imre tejüzemi rt., amely azonban néhány évvel ezelőtt megszűnt.
A kisebb élelmiszer iparosok közül: hentesek, mészárosok, pékek, szatócsok és kofák, Angyalföld lakóinak ellátása mellett, a város egyéb részeibe is szállítottak élelmiszereket.
A vas- és fémipar különösen az első világháborút megelőző időkben volt virágzó s a háború után szűnt meg közülök a legtöbb. A megszűntek közül nevezetesebbek: Schöck-féle vaggon- és gépgyár, Walser Ferenc harang- és gépgyár, Magyar-Belga fémipari gyár, Höcker-testvérek kazán- és gépgyár, Eisele Ferenc kazán- és gépgyár, Sangenhauser-iéle gépgyár, Brunner Testvérek lágyvas-öntőde, Épp és Fekete daru- és gépgyár, Roessemann és Kühnemann keskeny vasutak gyára, Magyar Általános Gépgyár, Langfelder gépgyár. Még ma is működő vas- és fémipari gyárak: Láng László gépgyárt rt., amely világhírű gőz-, gáz- és nyersolaj, valamint turbina gépeiről, a Magyar Acélárugyár, Siemens Friedrich művek vasöntöde és hőtechnikai gyár, Bochacek L. Pál alumínium és vasöntöde, Popper és Szántó vasöntöde és gépgyár, Haas és Somogyt, valamint Márkus Lajos vasszerkezeti gyárai, Lakos és Székely, Rothmüller S. fém- és bádogáru-gyár, Fuchs és SchUcter zománc-, fém- és bádogáru rt., Stadler Mihály sodronyszövet-, fonat- és vasáru rt., Magyar Rézhenger Művek rt., Magyar Csavargyár örökébe lépett Csavar- és kovácsáru gyár, BreviUier és Fia és Úrban A. és fiai rt., a már régebben megszűnt Kaszab-féle csavargyár, Szlezák László harangöntőde. Nevezetes és híres a Ganz-Danubius hajó és gépgyár, ahol dunai és tengerjáró motoros hajóinkat készítették. Ezeken felül még számos kisebb-nagyobb gyár, üzem, valamint iparos is foglalkozik vas- és fémiparral. Autógyártással külön foglalkozó ipari vállalat ugyan nincs, külföldi autógyárak vezérképviseletei és javítóműhelyei közül nevezetes volt a Fiaty s a ma is működő Mercedes-Benz és Ford autóipari üzemek.
Angyalföld faipara ugyancsak számottevő volt a múltban, de 1918 óta ez az ipar is megcsappant. Fűrésztelepei közül legnevezetesebb volt a Vizafogóban Vuk és fiai fűrésztelep, továbbá a Fatermelő és Fakereskedelmi rt., mely funérgyártással is foglalkozott. A Róbert Károly-körút, Lehel- és Jász-utcák környékén még ma is több fatelepet találunk, melyek nemcsak a XIII. kerület, hanem a többi kerületek bútor- és épületasztalos iparosait, üzemeit ellátják nyersanyaggal. Az 1890-es években sok volt az ácstelep Angyalföldön. Bútorgyárai közül a leghíresebb a Dózsa Testvérek műbútorgyára volt, a Hufnagél Imre bútor- és asztalosárugyár pedig még ma is működik. Kisebb asztalosműhelyeket a kerületben elég sokat találhatunk. Itt-ott még hordójavító kádárok is működnek.
Vegyészeti iparüzemek közül a legrégibb az 1870-es években az angolok által létesített The Neuachtel Asphalte Company Limited aszfaltgyár, Láng és Lovas gépzsírgyár, Unió olaj-, gépzsírgyár és vegyipari gyár, PemZ-művek, Tróna mosópor- és vegyészeti gyár, Onyx nyomdafesték és Vegyipari kft. stb. Angyalföldön a múltban, a Vizafogóban gyufagyár is volt és pedig Zarzetzky-féle gyufagyár.
Világító ipari gyárak közül nevezetesek a Kremenetzky Magyar Wolfram lámpagyár, Aeg Unió magyar villamossági rt., Vatea rádiótechnikai és villamossági rt. és a Tudor Accumulator gyár.
Építőipari gyárak közül közismert Nagybátony-újlaki Egyesült Iparművek Rt. és a Meteor kőipari és malomkőgyár.
A fonó- és szövőipari üzemek, gyárak az utóbbi időben szaporodtak el Angyalföldön. A megszűnt gyárépületek igen alkalmasoknak bizonyultak befogadásukra, de nem egy új gyárépületet is emeltek. A cérna-, selyem- és pamutfonaltól .kezdve, a kötött és szövött áruk, vásznak, szövetekig mindenféle fajta gyár és üzem képviselt. Felsorolásuk hosszasan tartana. Természetesen a ruházati ipar képviselői: szabók, cipészek, ugyancsak szép számmal vannak, de találunk szűcs-, kalapos stb. mestereket is. Angyalföld (egyik) legrégebbi üzemei közé tartozik Barcs Kálmán kötélgyártó üzeme.
Sokszorosító ipar alig, de papírfeldolgozó, papírzúzó üzemek elég szép számot képviselnek.
A felsorolt iparokon, üzemeken, gyárakon kívül még sok más fajtát is találhatunk, de felsorolásuk maga is könyvterjedelmű lenne. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a szépszámú, úgynevezett ócskásokat, akikhez Angyalföld szegény kincskeresői, a szemét közül kikotort vas-, réz- és egyéb fémhulladékokat hordják értékesítés céljából. A szép számú gyár és üzem ellenére Angyalföldön mégis sok dolgos kéz marad munka nélkül, amelyek azonban mind dolgozhatnak, ha munkás és munkaadó egymást támogatva és megbecsülve, fokozzák a termelést. Lesz vásárló is, akikre mint fogyasztókra támaszkodhatnak.
Angyalföld területe lassacskán beépült, ma már csak itt-ott láthatunk beépítetlen területeket s így alig szólhatunk mezőgazdaságáról, állattenyésztéséről. Túlnyomórészt futóhomok talaja arra enged következtetni, hogy a múltban sem eshetett komolyabban szó ezekről. A kényszerűség miatt, mint előbb, Pest város lakosságának elszaporodásánál említettük, Angyalföld területét is felhasználták mezőgazdasági növények termesztésére. A futóhomok pusztaságon, melyet megfelelő talajmunkával és trágyázással termelésre alkalmassá tettek, csakhamar aranysárga kalászokat lengetett a gyakori északnyugati szél. Itt-ott búzát, de leginkább rozsot, kisebb területeken zabot és tengerit, az állatok takarmányozására pedig csalamádét, bükkönyt és lóherét termeltek. A Béke-úttól nyugatra fekvő, úgynevezett Kraus-Mayer-féle földeken, melyeket a főváros megváltott annakidején, még nem is olyan régen rozstáblákban gyönyörködhettünk.
A mélyebben fekvő, talajvízben gazdag, tőzeges homoktalajokon a múltban, több helyen még ma is jól fizettek a konyhakerti növények. Angyalföld zöldség- és konyha-kertészetét a bolgárkertészek tették virágzóvá, ügyes talajműveléssel és öntöző berendezéseikkel. Különösen a káposzta- és gyökérfélék díszlettek szépen a talajvízben gazdag földeken. A zöldség- és konyhakertészet mellett elég sok virágkertészetet is láthatunk, míg a fővárosi kertészet egyik telepe ma is Angyalföld területén, a Vágány- és Mohács-utca sarkán van. A múltban, — de különösen az első világháború után — sorra létesültek a virágkertészetek, melyek a főváros virágkedvelő lakosságát cserép- és vágott virágokkal látták el. A termesztett virágok közül kiemelhetjük a viola-, szegfű-, különböző hagymás virág- és őszirózsa féléket, melyeknek termesztése nem kívánt nagyobb berendezkedéseket és költségeket.
Számottevő gyümölcstermelésről nem szólhatunk. Gyümölcsfákat a kisebb családi házak kertjeiben még ma is felfedezhetünk, de rendszeres gyümölcstermeléssel a talaj és a sokféle rovar miatt amúgy sem foglalkozhattak.
Régebbi feljegyzések szerint az új-bécsi borok az óbudai borokkal vetekedtek, ma azonban már csak igen kevés helyen láthatunk szőlőlugasokat.
Angyalföld futóhomokja, lápos, mocsaras rétjei aligha engedték meg nagyobb állattenyészetek létesítését. Füves térségei azonban szépen szolgáltatták a szénát. Ezért istállóba zárt tehenészeteket majd minden helyen találhattunk a múltban. Az angyalföldi milimárik városszerte híresek is voltak. Előzőkből ismert, hogy az 1890-es években a Linzer-féle szeszgyár istállóiban 2—3 ezer ökör is istállózott. Sertés- és baromfitenyésztéssel csak a kisemberek foglalkoztak, háztartásuk ellátása céljából. A galamb- és házinyúltenyésztés még ma is kedvelt a lakosság közt, mert ezzel húshiányukat fedezik. (A múltban — s ezt érdemes megjegyezni — a váci temető sírgödreiből, a galambtenyésztők mindegyike szerzett egy felsőkoponya-részt, mert hiedelmük szerint, az a galamb, melyet halálfejből itattak, a házat soha el nem hagyja.)
Angyalföld mezőgazdasága és állattenyésztése soha nem volt számottevő, és bizonyos, hogy a XIII. kerület teljes elvárosiasodása után ezekről szó sem eshet többé.
Angyalföld, illetve a XIII. kerület térképére tekintve megállapíthatjuk, hogy főbb közlekedési útvonalai túlnyomórészt észak-déli irányúak. A város középpontjai felől jönnek, Angyalföldön áthaladva, északi irányban elhagyják Budapest területét. Kelet-nyugati irányú útvonalai a Dunától indulnak, s a váci vasúti vonalnál túl kevés jut. A XIII. kerületet kelet, észak és nyugati irányban vasútvonalak zárják körül, amelyek gyűrűjéből kevés útvonal vezet a szomszédos kerületekbe és Budapesttel határos községekbe. Így történt, hogy a települések első sorban Budapestet a szomszédos községekkel összekötő útvonalak mellett létesültek. A Váci-út, Lehel-utca és a Szent László-utca vonalán indultak meg az első időkben az építkezések, közbülső területeken pedig még máig is sok a beépítetlen terület.
A XIV. kerülettel összekötő közlekedési útvonalaink az Aréna-út (ma Dózsa György-út), Róbert Károly-körút, Szegedi-út és Káka-utca. A közlekedés ezeken át is nehézkes, mert hol aluljárón, hol pedig vasúti sorompón át kell közlekednünk. Ez az oka annak, hogy a szomszédos XIV. kerülettel kisebb a forgalmunk, mint a Budapestet északról határoló helységekkel. A Duna jobbpartján fekvő szomszédos Óbudával mindössze a Millenniumi vagy Újpesti Vasúti hídon át és a Bodor-utcától közlekedő dunai csavar-gőzőssel tudunk közvetlenül közlekedni, de ezek is csak személyforgalomra korlátozódnak, a vasúti forgalmat kivéve.A XIII. kerületnek ma két, Angyalföldnek három pályaudvara volt. A Lipótvárosi teherpályaudvar a kerület gyárainak anyag- és áruforgalmát, az Angyalföldi pályaudvar a teheráru forgalmon kívül a Budapest-Esztergom közötti személyforgalom egy részét bonyolította le. A XIV. kerülethez csatolt Rákosrendező pályaudvar az áruforgalom irányító gócpontja volt.
Villamosvasúti közlekedésünk a Váci-út, Lehel-utca, Béke-utca és Aréna-, illetve Dózsa György-útra korlátozódik. A Váci úti villamosközlekedést a lóvasút előzte meg, mely 1897. augusztus hó elsején szűnt meg. Autóbusz közlekedésünk, melyet viszont omnibusz közlekedés előzött meg, Újpestet köti össze a keleti pályaudvarral a Szent László-utcán és Vágány-utcán áthaladva. Az utcák és utak nyílegyenessége miatt Angyalföld személy- és teherforgalomra elsőrangú terület, előbb említett zártsága ellenére is, talán ezért létesült területén oly sok gépkocsi- és lófuvarozási vállalkozás.
Angyalföld kereskedelme a múltban és a jelenben is elsősorban a lakosság szükségleteinek ellátását szolgálta, de nem kismértékű a gyárak, üzemek nyersanyag beszerzését, fél- és egész kész gyártmányait értékesítő tevékenység. Elég fejlett a vas-, fa- és építőanyag kereskedelme. Legtöbb a szatócs, akik majd minden házban üzletet nyitottak. Női- és férfiruha, fehérnemű- és szövetkereskedő már kevesebb, de annál több a részletáruval kereskedő ügynök. Egyéb kereskedők kevesebb nyílt üzlettel rendelkeznek s főleg közszükségleti cikkeket árusítanak.
A személy- és áruforgalom nagy, mert a Budapesttől északra fekvő Újpest városa és egyéb községek felé irányuló forgalom is a XIII. kerület útvonalán bonyolódik le.
Idegenforgalomról nem beszélhetünk. A múltban, amikor még gyáraink teljes üzemmel dolgoztak, nem egy külföldi rendelő kereste fel ezeket. Az első világháború előtt, majd még később is, amíg a Szent László-utca 26. szám alatt a régi Szent László kápolna állott, a külföldiek nem egyszer keresték fel, hogy közép-európai hírű üvegfestményeit megtekinthessék.